Hangoskönyv novellák (egypercesek): Ma értette meg igazán….

Ma értette meg igazán…

 

Még mindig a kutyaharapást nézegette. A szomszéd többször mondta Lajoskának, hogy ne incselkedjen Harival, mert megjárja. De Ő ügyet sem vetett rá, iskolából hazafelé folyton piszkálta a kerítést. A mai napon kibújt a dróton Hari és jól belevájta nagy és hegyes fogait Lajoskának a combjába. Utána, mint aki törlesztett, távozott, visszament és már nem is érdekelte a gyermek.

Lajoskának sok mindent megengednek a szülei. Ritkán fegyelmezik, akkor is csak inkább egy kis ejnye-bejnye a helyreigazítás. A szomszédban bezzeg más a helyzet. Tibike szülei komolyan veszik, hogy foglalkozzanak a fiukkal. Azt szeretnék, hogy gyermekük tettei miatt sose, vagy csak ritkán kelljen bánkódniuk, szégyenkezniük. Tibike általában követte is azt, amit szülei tanítottak neki, de sajnos nem mindig. Egyik alkalommal például arra kérte Őt Lajoska, hogy gyújtson rá. Félt, de Lajoska azt mondta, hogy nem lesz semmi baj. Megtette, függetlenül attól, hogy édesapja azt tanította, hogy a cigarettások mind rövidebb ideig élnek.

Nem értette, hogy miért halnak hamarabb, mert Lajoska nagyapja már nyolcvanat lépte át és többet szív, mint bárki más a faluban. Az édesanyja meg sose szívott egyet sem, mégis meghalt pedig csak harmincöt telet látott. A gyomorrák nem kímélte. Hat hónap alatt vitte el. A Lajoska? Ő meg csak szívja és szívja, mint a nagyapja. Tüdőzi is mind egy szálig. A szüleitől is volt mit tanulnia ezen a téren. Édesapja reggelente már felkelés után azonnal gyújt is rá. Édesanyja meg el sem tud aludni a nélkül. Cigaretta mindig van otthon, még akkor is, ha ennivaló csak ímmel-ámmal.

Lajoska különösen szeretett a szomszéd szalmásba mászkálni.  Mindig szólt rá a szomszéd. – Lajoska, ne menj bele a szalmába, mert Te tudom, hogy cigarettázni is szoktál, még egyszer fel fogsz gyulladni. Lajoska olyankor mindig elment, de tudták a szomszédok, hogy igazából nem nagy hatással volt rá a fegyelmezés.

Talán úgy egy hónapja volt az is, hogy Lajoska kiment az egyik tanóráról mondván, hogy wc-re megy. Ki is lett engedve. Elment az illemhelyre, de igazából nem azért, hogy a dolgát végezze, hanem rágyújtson. Rá is gyújtott. Elszívott egy teljes szálat. Áprilisban múlt tizenegy éves, de már meg se kottyan neki a napi tíz. Hat a suliban a szünetek közt, négy meg másutt.

Ma péntek volt. Iskola után. A harapás tényleg nagyon fájt neki, ezért csapvízzel hűtötte, mosogatta. Annyira vérzett, hogy gondolta lefekszik, megpihenteti és zoknijával átköti. Mivel erősen fújt a szél keresett ehhez magának egy jó helyet. Oda feküdt. Mindig ide szokott, ha el kellett bújni. A tiltott szalmásba. Benn most egész meleg volt, nem lehetett érezni a késő őszi hidegszeles időt. Bement a szalmaalagút végéig, ott volt a legmelegebb, de igen-igen sötét. Ahogy beért már nem látott semmit és mivel a sebét akarta gondozni, gondolta gyufát gyújt, hogy lásson valamit….


Hangoskönyvek, novellák és egypercesek lángképe

A temetésen

A pap éppen elmondta utolsó szavait. Szülei keservesen sírtak, nem tudták elhinni, hogy ez történt drága gyermekükkel. Géza bácsi, a harmadik szomszéd, aki végig hallotta a hörgő jajkiáltásokat el se ment a temetésre, mert ott sokkot kapott. Pedig Ő aztán megjárta a poklot is a seregben. Nem tudott bemenni érte, mert a lángok négy méter magasan álltak. Körülbelül kettő perc után megszűnt a hörgés. Ha láttál még csúnya tetemet, ez az volt. Koromfekete. Nem tudni melyik végén volt a fej, melyiken végén volt a láb.

Tibike meg apukája részvétüket fejezték ki, aztán ők is indultak hazafelé. Tibike szorította édesapja kezét. Egyre csak apja szeretetteljes tanítására gondolt. Az édesapa letekintett a fiára és csak ennyit mondott: „Látod fiam, ezért fontos mindig szót fogadni! A gyermek ma értette meg igazán…

Írta: Benkó Attila (Aszód, 2016.12.13)

 

A szerző szerinti tanulság:

Mindig hallgass szerető szülőd intő szavára, mert egy ilyen szülő a legjobbat akarja neked! Ha szülő vagy, Te oktasd a gyermekedet, mert ha ezt nem Te teszed, majd más megteszi helyetted…….

Számodra mi más még a történet tanulsága?