Idézetek. Minden idézet helytálló?

Az idézeteknek súlya van!

Mire lehetne odafigyelni, ha másoknak akarunk segíteni általuk?

A neten sokszor találkozunk rövid, frappáns kis idézetekkel, melyek igazságtartalmat is hordozhatnak. Ezek általában egymondatos, rövid, velős idézetek. Mi a gond azonban néhány ilyen idézettel? Alább ezt tárgyalom. Szerintem érdekes okfejtés lesz!

Kezdem egy elismeréssel

Először is azzal kezdeném, hogy minden elismerésem azoké, akik minden önző érdekeltség nélkül, (anyagi, üzleti, stb.) önzetlenül, jó szándékból akarnak segíteni másoknak egy-egy bölcs gondolattal, idézettel a világhálón. De vajon elég csak a jó szándék? Jelen cikkemben arra fogsz választ kapni, hogy mire érdemes még odafigyelni, mielőtt leírsz, vagy megosztasz egy-egy bölcs gondolatot, idézetet, barátaiddal, ismerőseiddel.

Előre bocsátom, hogy nem vagyok az idézetek ellensége, én is szeretem őket. Sokszor jó gondolatokat olvasok, melyek mögött valóban tiszta megfigyelések húzódnak meg. Azonban veszélyt is látok némelyikben, mert hiányosak, ezért félrevezethetnek. A nagyobb gond az, ha tapasztalatlan olvasó tölti ki tartalommal a hiányos részt. De, hogy lásd, miről is beszélek, mindjárt egy konkrét idézetet veszek most alapul, melyen keresztül levezetem, mire gondolok.
A probléma, avagy nevezzük nevén a gyermeket

Sokszor hallani és olvasni különböző helyeken (facebook, egyéb weboldalak, életmód trénerek, fórumok) ilyen, vagy ehhez hasonló ösztönzést: „ne add fel, mert ha feladod, amit most csinálsz, akkor nem jutsz tovább annál, ahol most vagy és ez nem lesz elég ahhoz, hogy boldog légy”. Ez így igaz lehet, mert valóban nem éri el az a célját, aki feladja, ami boldog érzést jelenthetne neki. Eddig rendben! De van itt egy nagy bibi! Az, hogy ebben az esetben nincs leírva, konkrétan mit ne adjon fel. Éppen ezért elhatároztam, hogy nagyító alá helyezem ezt a fenti, ösztönző gondolatot. A továbbiakban majd úgy utalok a fenti ösztökélésre, hogy fenti gondolat. Így tudni fogod, erről beszélek. Vigyázat! Elképzelhető, hogy szemedben egy kicsit „szőrszálhasogató” leszek.

Önmagában a fenti ösztönzés szerintem jó is lehet, de ugyanakkor akár veszélyes is, mert hiányos. Miért? Ahogy fentebb már említettem, nem látható benne, hogy milyen területen ne adja fel az olvasó. Nincs konkretizálva a tárgya annak, hogy mit ne adjon fel. Ez miért veszélyes rád, rám, vagy arra nézve, akire hatással van az ösztönzés?

Szemléltetésül

Nézzünk egy példát! A példa láttatja, hogy mi játszódhat le a fenti gondolat elolvasása kapcsán (nem biztos, hogy lejátszódik) egy megrögzött bűnöző fejében! Ha például egy veszélyes bűnöző olvassa, aki egyébként letett arról, hogy elmenjen rabolni, talán ösztökélést érezhet újra arra, hogy megtegye, mondván csak így éri el a célját, így lesz boldog, ha nem adja fel tervét. Talán ekképpen gondolkodik: Ha feladom, tényleg csak egy helyben fogok toporogni, ami nem lesz elég ahhoz, hogy boldog legyek. Megyek rabolni.

Mi van akkor, ha viszont a szövegben van egy konkrét tárgya annak, hogy mit nem kell feladni? Például mi van abban az esetben, ha ezt olvasta volna előbbi alanyunk: ne add fel, hogy jobb emberré válj, mert ha feladod, amit most csinálsz, akkor nem jutsz tovább annál, ahol most vagy és ez nem lesz elég ahhoz, hogy boldog légy? Ebben az esetben minimum két variáció létezik. Első: úgy érzi, ez nem neki szól. Ez a mellett, hogy nincs hatással rá, legalább kárt nem okoz, mert nem ösztökéli rossz véghezvitelére. Második verzió: elgondolkodik azon, hogy végre tényleg jó lenne jobb emberré válni. Ez már valami! Ebben az esetben nemes célt ér el az idézet.
Csak négy szóval több, és konkrét tárgya van!

Látható tehát, hogy a fenti gondolathoz képest a módosított idézetben már beszúrtam a vastagon szedett részt. Csak négy szót! De az a négy szó aranyat érhet! Ez a négy szó a kitartás tárgya. Így már nem hiányos az idézet, mert konkrét utat jelöl ki az olvasó számára! Konkrétan mutatja, mit ne adjon fel! Most talán azt mondod, hogy úgyis mindenki el tudja dönteni, mit nem akar feladni, nem érdemes ennyire komolyan venni az egészet. Tényleg nem?

Ami a nagyobb gond!

A gond itt azzal van, hogy egy a neten közzétett üzenet, ösztökélés, sokféle gondolkodású embert elér. Eléri a helyes, de eléri a helytelen indítékú embereket is. A helyes gondolkodásúak esetében a fenti gondolat inkább csak jót szülhet, viszont a helytelenek esetében akár rosszat is. Nem kell ezzel annyira foglalkozni? Hmmm! Szerintem pedig kell, ugyanis rosszul is elsülhet a puska. Talán most nem így gondolod! De másképp fest a helyzet akkor, ha látod, te is érintve lehetsz az egészben. Egészen másképp fest a helyzet például akkor, ha mondjuk szüleid, testvéred, unokád, vagy gyermeked lesz áldozata annak a bűnözőnek, aki egy elolvasott ösztönzés (amilyen a fenti gondolat) hatására tényleg nem adja fel, tényleg véghezviszi a tervét.

Kicsit még megforgatom, hogy jobban értsd, miről beszélek! Engedj meg egy kérdést! Mondanád-e egy közveszélyes embernek, aki éppen arra készül, hogy ártson valakinek, hogy: ne add fel, mert ha feladod, amit most csinálsz, akkor nem jutsz tovább annál, ahol most vagy és ez nem lesz elég ahhoz, hogy boldog légy? Személyesen biztosan nem. Inkább lebeszélnéd, ha tudnád! Nem?

De ha valamit közzé teszel nyilvánosan és nem figyelsz arra a „négy szóra”, pont ezt teszed! Miért? Nézzük egy kicsit tovább élezve az egészet! Az olvasóid legtöbbjéről nem sokat tudsz. Mindenkit ugyanis nem ismersz. Mivel nem ismered, nem tudod, milyen hatással lesz rá, amit írsz, vagy mondasz neki. Itt lép be az óvatosság. Ha tudnád, hogy az a bizonyos olvasód arra készül, hogy ártson valakinek, akit te nagyon szeretsz (gyermeked, szüleid, barátod, stb.), akkor leírnád neki a fenti gondolatot konkrét tárgy ( az a bizonyos négy szó) nélkül? Biztosan nem.

Az óvatosság a kulcs

Ha ugyan jó szándékú vagy, de nem eléggé óvatos, lehet, hogy többet ártasz, mert olyan valakit ösztönzöl nem feladásra, akinek célja ártó, ha nem adja fel. Így már ugye egészen más a helyzet. Igen, ha valaki csak általánosságban ösztönöz (lásd: fenti gondolat), melyben a kitartásnak nincs megnevezve a tárgya, akkor az ösztökélés rossz emberre találva, rossz következményeket szülhet, aminek az áldozata lehet akár a te barátod, gyermeked, szülőd, testvéred, stb. is. Tehát fordítva sülhet el az a puska. Így már jobban érthető, hogy miért van egy kis bibim a fenti kijelentéssel?

Persze, talán nem tudunk mindig mindenre vigyázni a kijelentéseinkkel, de ha óvatosak vagyunk, radikálisan csökkenthetjük a helytelen iránymutatások, ösztönzések számát. Ha például valaki író, vagy embereket tanít, vagy tömegeket ösztönöz (ilyenek például az életmód trénerek), és adnak a véleményére sokan, akkor nagyon-nagyon nagy a felelőssége! Nem mindegy, hogyan és mire ösztökéli a hallgatókat, mert egy idő múltán szinte vakon bíznak benne.

A “tanítók” felelőssége

Lehet, ha a tanítók óvatosabbak, olvasókat, látogatókat veszítenek, mert nem kedveznek mindenki céljainak ösztökélésükkel, ezért érdektelenné válik némelyek szemében a mondandójuk. De ösztönözzön a nem feladásra konkrét utasítással inkább csak száz olyan olvasót, vagy hallgatót, akinek nemes a célja. Olyanokat, akik például jobb emberré (önzetlenebbé, kedvesebbé, szelídebbé, stb.) akarnak válni az ösztönzés hatására, mint ezer olyat, aki azon töri a fejét, hogy hogyan raboljon ki másokat, hogyan verjen át másokat, hogyan legyen mindenben a legjobb, másokat leigázva, mindezt a tréneri ösztönzés hatására (lásd ismét példának a fenti gondolatot).

Mi lehetne a megoldás?

Mit lehetne tehát inkább tenni, hogy a fenti gondolat ne okozzon még véletlenül se kárt? Talán nem megosztani és nem feltenni a közösségi oldalakra és más helyekre mindent gondolkodás nélkül, hogy halmozódjon a linkkapcsolatok száma (üzleti érdekeltségben lévő embereknél a facebookon ez érdekeltség lehet). Ha viszont valaki mégis ellenállhatatlan vágyat érez arra, hogy motiváló szövegeket tegyen közzé akkor egészségesebb lenne azokat a motiválás tárgyának vonatkozásában konkretizálni, azaz láttatni, hogy mit ne adjon fel az, akit arra sarkallunk, hogy tartson ki. Előnyös még az is, ha olyan konkrétum van megnevezve a kitartás tárgyaként, ami hasznos lesz hosszú távon mind neki (az olvasóra gondolok), mind pedig a környezetének, tehát nem csak neki.

Összefoglalva

1. Jó ha van az idézetnek tárgya (ez mutatja meg, mire ösztönzöl). 2. Az ösztönzés pozitív tettekben nyilvánuljon meg (arra ösztönözzön, ami nem csak egy embernek, hanem akár egy közösségnek is a javára válik, mert látva a jó példát, ösztönzést érez annak cselekvésére), mert ennek lesz pozitív hatása (például: legyen valaki jobb ember, önzetlenebb, megbízhatóbb, stb.).

Remélem, ezek után nem tartsz valami okoskodó, kritizáló valakinek, olyannak, aki ki akar oktatni mást, aki meg akarja mondani a tutit. Bár, ha nem ismersz eléggé, elsőre annak tűnhetek. Ha viszont jobban megismersz, nem ez lesz rólam a véleményed. Fenti okfejtésemet ezért egy kedvenc gondolattal zárom:

Ne ítélj elsőre, ismerj meg jobban és csak utána alkoss rólam véleményt!

Versek-weboldal-arckep